Gyerekek. Velük élni, őket nevelni, nekik tanítani, mutatni valami szépet. Ez ad nekem most energiát (és vesz is el nem keveset. De megéri).
Verával csak nyaranta dolgoztunk együtt, ő koreográfus. A horányi nyaralások visszatérő programja lett a színjátszó kör, a gyerekek már várták, számítottak rá és amikor augusztusban kiköltöztünk, letámadtak a kérdéseikkel és kéréseikkel: “mit fogunk idén színre vinni?” “csináljuk meg a Harry Pottert!” “lesz tánc?”
Télen volt bőven idő kigondolni, hogy mi legyen a darab, hogy jó legyen mind a 4 évesnek mind a nagyobbaknak, hogy az utolsó pillanatban beállók is kapjanak szerepet, hogy a közönség se unja el magát.
Most egészen más. Elkezdtük év közben is: minden pénteken játszunk a gyerekekkel. Vera a mozgást, én a színjátszást felügyelem. Az 5. órán megcsillant valami. Lássuk mi jön ezután.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: